A tervezgetés után a megvalósítás izgalmasabb, de több kudarcélménnyel is kecsegető napjai következtek az elmúlt héten. Mi sem egyszerűbb, mint lefoglalni egy vonatjegyet interneten, gondolhatnánk, de úgy tűnik, a nehézségek a kilométerekkel arányosan növekednek.
Először is: a foglalás után kiderül, hogy a 620 euró egyelőre csak jelzésértékű, mint nagyanyám bejglijében a tészta. A jegyfoglalásokkal ugyanis csak 75 nappal az utazás előtt kezdenek el foglalkozni, amikor is megkérdik a tisztelt vevőt, hogy nyilatkozzék: akarja-e még a vonatjegyet, avagy elbizonytalanodott, mint a Népligetben ténfergő kereszténydemokrata. Amennyiben akarja, úgy ki kell fizetni a jelzett - jelen esetben 620 eurós - árat 60 nappal az utazás megkezdése előtt. Eltelik még 15 nap, amikor is kiderül, hogy valójában mennyibe kerülnek a jegyek. A kedves utazó pedig ilyenkor fizet, mint a katonatiszt, vagy - az e-mail szerint akár ez is előfordulhat - visszatérítenek az árból. (Ja, igen, mert ez általában így működik az orosz cégeknél. A múltkor is hallottam, hogy a Gazprom visszatérített pármillió eurót Magyarországnak, mert közben esett a gázár.) A trükk abban rejlik, hogy ekkor már nem lehet ingyen visszakozni.
Nincs mit tenni, bízunk a legjobbakban, már csak azért is, mert az interneten fellelhető legrendezettebb közvetítőn keresztül vesszük a jegyet. A dolog azonban bonyolódik, ugyanis néhány nappal később kapunk egy e-mailt Allától, aki informál minket, hogy az Ulánbátor-Peking jegyeket már most le lehet foglalni, azonban a Moszkva-Irkutszk jegyekre csak 45, az Irkutszk-Ulánbátor jegyeket pedig 60 nappal előtte tudjuk foglalni, addig csak jelezzük feléjük, hogy szeretnénk ilyet. Azonban ha leteszünk 50 font foglalót, akár most is lefoglalhatjuk az Irkutszk-Ulánbátor jegyeket. Eszembe jut az a momentum, amikor Moldova szakadár területére akartunk belépni, és kajával meg egyforintosokkal fizettük le a határőröket. Lehet, hogy itt is valami hasonló lenne célravezetőbb? No de a hasonló gondolatokat elég lesz majd helyben elővenni a batyuból, úgyhogy egyelőre arra szavazunk, hogy befizetjük azt az 50 fontot. Így most van két foglalásunk, Irkutszktól Pekingig. Már csak az első kb. hétezer kilométer nem biztos az útból, ami azért lényegesen megnyugtatóbb érzés, mint ha egy kilométer sem lenne, nem? Nem, azt hiszem, mégsem.
És most nézzük a szállást. Moszkvában aszerint választottunk szállást, hogy mi van közel a Jaroszlavszkij párlyaudvarhoz, hiszen innen kell majd elindulnunk a nagy útra, és a moszkvai metró egyes hírek szerint még a londoninál is tömöttebb (ehhez adjuk hozzá a Budapestről is ismert, nyilvánvalóan remek állapotban lévő metrókocsikat a legendás mityiscsi gyárból). Ez a szállás egészen kevéssé meglepő módon a Trans-Siberian Hostel nevet viseli, és fejenként 28 euróból jön ki egy kétszemélyes szoba egy éjszakára. A linkre kattintva érdemes végighúzni az egeret a menüsoron: ez ugye nálunk már pénzbírsággal sújtható.
Ami Ulánbátort illeti, az itteni szállás a Golden Gobi Hostel nevet viseli, és a rendkívül festői nevű 40000. számú panelház aljában helyezkedik el, közvetlenül az Állami Nagyáruház szomszédságában. A hostelt kimagaslóan sokan ajánlották, egyébként egy, a Góbi-sivatagból származó nomád család üzemelteti. Itt muszáj volt bedobnom azt a poént, hogy reméljük, addig nem költöznek odébb. Höhö. A hostel maga egyébként jól néz ki, állítólag wifi is van, ami nekem kicsit gyanús, szinte előre hallom a 44k-s modem duruzsolását, de legyen. Fejenként 8 euróért sikerül foglalni egy kétszemélyes szobát, ami kiemelkedően jó. Persze ezt majd Mongólia viccesen hangzó pénznemében, a tögrögben / tugrikban (= 100 möngö) kell kifizetnünk. Ráadásul nagyon kedvesek is. A megerősítő levél után másnap kapunk egy mailt a meglepően nem mongolos hangzású Erikától, amiben felajánlja, hogy ha akarjuk kijönnek elénk az állomásra, mert alapból nehéz odajutni a hostelhez. Az emailben egyben figyelmünkbe ajánlják a hostel által szervezett háromféle mongóliai túrát. Az egyikben kocsitól, sofőrtől, kajától, szállástól, víztől kezdve minden benne van, a másikban csak a kocsi és a sofőr, a harmadikban pedig csak a teve meg a jurta. Ilyenkor sajnálom, hogy nem maradunk tovább!
Végül, a pekingi szállást egy korábban Kínában éldegélő haverom ajánlása alapján foglaljuk le. Az Egy Kína Elve alapján itt nincs csicsáskodás, szállásunk a 161. számú Hostel név büszke tulajdonosa. Pofonegyszerű lesz megtalálni, annyit tudunk róla, hogy a Li Si Hu Tong Dong Cseng körzetben található, ott meg már csak eltájékozódunk, hisz minden ki van táblázva, ugyebár. :) Itt szintén 28 euróba kerül a szállás, de ez két éjszakát jelent. Szintén kétágyas szobáról beszélünk.
Egy dilemmánk maradt még a szállással kapcsolatban, nevezetesen az, hogy a 18 órás irkutszki tartózkodásunkra érdemes-e szállást foglalni, s ha igen, hogyan. A helyzet ugyanis a következő: a vonat Irkutszkba augusztus elsején hajnali háromkor fut be, és a következő vonat ugyanaznap este 10 előtt 10 perccel indul tovább. A város megtekintésére ez az idő bőven elegendő lenne, de nem hiszem, hogy Szibéria Párizsa ebben a korai időpontban lélegzetelállító látványt nyújtana. A 3 és 8 óra közti időt tehát bőven fel lehetne használni arra, hogy aludjunk / zuhanyozzunk egyet valami megbízható helyen. A probléma azzal van, hogy amennyiben az előző éjszakára foglalunk szállást, azt valószínűleg 11-12-ig el kell hagyni. Így, ha késik a vonat, ami, őszintén, 3 és fél napos menetidővel igazán nem lepne meg, elképzelhető, hogy 1 óráért fizetünk ki sok pénzt. Ha viszont aznapra foglalunk szobát, azt várhatóan szintén nem tudjuk kihasználni. Elfoglalni csak délután kettőtől lehetne, akkor meg - nem tudom, Peti hogy van vele, de - én már valahol a Bajkál-tó partján szeretnék sütkérezni, már ha Szibériában ez nem képzavar. Szóval, kedves olvasók, ötleteket kérek a helyzet megoldására!
A szálláskérdés egyébként előhozott egy másikat is: a pénz! Erről azonban a következő alkalommal...
