Kezdjük az elején!

Az ötlet, ha szigorúan vesszük, tavaly decemberben a festői St. Gallen városban született meg, ahol már őseink is előszeretettel csináltak hülyeségeket részegen. Igazából azonban már mindkettőnkben - láthatólag perverz, de fantáziadús - kisgyerekkorunk óta megvan. Egyelőre úgy tűnik, a siker kulcsa mindössze az, hogy az embernek egyszerre legyen pénze, ideje és útitársa a Transszibériai Expressz végigcsinálásához. Öt éve egy két hetes ukrajnai vadkempingnél jobb helyzetben voltam: oda csak idő és útitárs kellett. 

Ide azért nem árt, ha az anyagi keretek is rendelkezésre állnak, bár előzetes számításaink szerint olcsóbban ki lehet jönni a dologból, mint azt a legtöbben hiszik. Nos, mennyi is az annyi, és hogyan ugorjunk neki a tervezésnek?

A Seat 61 weboldala gyakorlatilag az összes információt tartalmazza, amit az utazásról tudni kell. A kiváló utazási tippek mellett (pl. hogy hányadik osztályra érdemes jegyet foglalni, hogy ne lőjön szitává a jekatyerinburgi maffia) online utazástervező is elérhető. Így ha már megvan a program, rögtön indítható is az online jegyfoglalás.

Az első eldöntendő kérdés, hogy honnan, hová és mikor megyünk, valamint, hogy hol akarunk esetlegesen hosszabban időzni. A Transszibériai Expressznek ugyanis három vonala van. Köztük a klasszikus "Transszibériai Vonal" a kelet felett aratott győzelmet ünneplő Vlagyivosztokba visz. Bármilyen hülyén is hangozzon, a csendes-óceáni város is lehet érdekes úti cél, különösen, ha az ember katasztrófaturizmusra utazik. A kelet-orosz város annyira el van zárva az orosz anyácska egyéb részeitől, hogy még az egyébként olcsó Lada gépkocsik is drágán érkeznek meg ide. A lakosság ezért jobbkormányos használtautókat vesz Japánból, amelyekkel az a gond, hogy Vlagyivosztokban jobbra tarts van. A következmények kitalálását az olvasóra bízzuk. Emellett számos hasonló finomság található a városban, többek közt az, hogy közel van az észak-koreai határ.

Van még a Transzmandzsúriai Vonal, amelynek végállomása Peking, viszont megkerüli Mongóliát, s végül a miáltalunk választott Transzmongóliai Vonal. Nevéhez híven a vonatok ezen a vonalon megállnak Ulánbátorban is, de ugyanúgy Pekingbe futnak be.

A kiindulópont Budapest, bár lehetne éppenséggel Szentpétervár is. Az Ukrajnán való keresztülvonatozást azonban semmi pénzért nem hagynánk ki, ráadásul így a családnak is lehetősége van arra, hogy könnyek közt búcsút vegyen tőlünk. 

A legnagyobb alkudozás természetesen a megállóhelyeken megy. Az orosz vonatokról tudni kell, hogy némelyik állomáson akár egy egész órát állnak, feltéve, hogy éppen ebédidő van, de egy-egy állomáson akár egy életre szóló szerelmi történetet is le lehet folytatni, amint az ebből a klasszikus Razanov-filmből is kiderül. Mi persze néhány helyen ennél többet akarunk látni, ezért betervezünk néhány megállót. 

A terv szerint másfél napot töltünk Moszkvában, egy napot (alvás nélkül) a Bajkál-tó melletti Irkutszkban, egy napot Ulánbátorban, két napot pedig Pekingben. Utána repülés haza. A megállóhelyek kiválasztása természetesen teljesen önkényes. Még szerencse, hogy a fent említett útiterv-varázslóba a betervezett megállókat is betáplálhatjuk. Ez azért nem mindegy, mert a vonalon többfajta vonat is közlekedik, és nem biztos, hogy olyannal és akkor sikerül továbbindulni, amilyennel és amikor szeretnénk.

A másik lehetőség a Moszkva-Peking közvetlen járat lenne, ahol az utasok kb. 70%-a turista, és a hétnapos út végére vidám baráti társaságok tudnak összekovácsolódni. Fájó szívvel, de erről a lehetőségről le kell mondanunk, jobban érdekelnek ugyanis a megállók. Útitársaink tehát valószínűleg helyiek lesznek, ami abból a szempontból lesz érdekes, hogy az egészen elfogadható komfortot jelentő másodosztályú fülkében még ketten laknak majd rajtunk kívül. A beszámolók alapján persze ettől sem kell félni, az út olyan biztonságos, hogy egyedülálló nők is gyakorta végigmennek rajta. Arról már nem szól a fáma, hogy eközben hányan mennek végig az egyedülálló nőkön.

És akkor lássuk a matekot!

A gép 621 eurót dob ki fejenként a Moszkva-Peking vonatútra július 28 és augusztus 5 között. Kábé ennyire is számítottunk. Ami a másfél napos Budapest-Moszkva utat illeti, kétágyas fülkében ez 120 euró a Máv-Start honlapja szerint. Ezt a jegyet valamelyik budapesti pályaudvaron érdemes megvenni. A repülőjegy Peking és Budapest között augusztus 7-én - seremetyevói átszállással - 339 euróba kerül. Ez együtt 1080 euró, és ne feledjük, hogy fedez tíznapi szállást is! Ennyiért a hülyének is megéri elvonatozni a semmi közepére, ugyebár!

Az anyagiak nagy része ezzel - reményeink szerint - megvan. Persze sosem lehet tudni. Amire még mindenképpen költeni kell, a maradék  négy napi szállás, a költőpénz, na és persze a vízumok. Ezekről majd szépen sorjában...