Kedves olvasók (a többes szám használata, reméljük, indokolt)! Egy nap maradt. Holnap nekivágunk Szibériának, illetve először csak Záhonynak és Kijevnek. Mindenesetre még mielőtt a jövő hét első napja felvirradna, már átemeltek minket Csapnál a szovjet sínekre.
Az út alatt igyekszünk majd blogolni, persze ez a vonaton kevéssé lesz megoldható, de cserébe annál érdekesebb és szaftosabb részletekkel próbálunk majd szolgálni Moszkvából, Irkutszkból, Ulánbátorból és Pekingből. Lesz majd a szibér vidék szépségét bemutató, művészi igényességgel készített fotósorozat, mélyinterjú gyezsúrnajákkal, vendégposzt hazautazó, fogatlan nyenyec halászokkal (ha találunk ilyet), illetve vodkafogyasztási hisztogram. Szóval minden, ami szem-szájnak ingere. Ha pedig valaki tövig rágja a körmét a posztok előtt, a Cason Grand Prix jóvoltából követheti két nyomkövetőnket ezen az oldalon (a második térképen). Mindehhez hozzátartozik egyébként, hogy nagyanyám először azt hitte, gúnyolódom vele, mikor megemlítettem, hogy lesz nálunk ilyen berendezés.
Ami az utolsó simításokat illeti, ezek végére tegnap került pont. Sikerült jó pénzért vásárolnom egy 70 literes túrahátizsákot (Peti nem volt ilyen szerencsés), gyalogsági étkészletet, fejlámpát, stb. Peti egy Lonely Planet útikönyvvel és Lev Tolsztoj Feltámadás c. regényével gyúr az útra. Természetesen viszünk magunkkal májas-konzerveket, porlevest meg egy kis butykosban pálinkát is.
A papírok kinyomtatása, összekészítése után elmentünk pénzt váltani. Úgy kalkuláltunk, hogy rubelt és jüant viszünk (tögrögöt majd Mongóliában veszünk, bár ahogy hallottuk, a mongolok még talán a forintot is szívesebben elfogadják - nyilván a régi szép emlékek miatt), illetve némi dollárt, életmentő tartaléknak. Ha mondjuk épp nem jutna eszembe oroszul, hogy "nem akartuk meginni a vodkád, kérlek, tedd le azt az NDK botmixerből átalakított Kalasnyikovot" (szerencsére most még tudom: mi nye hatyéli dopity vásu vodku; pazsálujszta, opusztyítye etot, iz gégyéerszkava bljendera preobrazsennij kalasnyikov). Persze nem nagy címletekben visszük a pénzt, nehogy mohóságot keltsünk kedves útitársainkban. Jüant váltani eszünkbe sem jut - Peti tud hozni egy marékkal, ami elég lesz ahhoz, hogy a kínai vonatozás egy napja alatt pici óccó szülcirkét vegyünk, ha megéhezünk a vonaton. Rubel viszont kell, és ez nehéz ügy. Peti édesanyja - utazásunk gyémánt fokozatú támogatója - kideríti, hogy az Izabella utcában van egy olyan váltó, ami - honlapja szerint - a világ összes valutáját váltja (a honlapon érdemes kicsit elidőzni, külön felhívnám a figyelmet olyan gyöngyszemekre, mint a nyitvatartási idő, avagy az oda-vissza guruló tízcentes a fejlécen). A már nem is létező valuták neveit is bőséggel tartalmazó megsárgult papírokkal kirakott ajtó mellett kb. guggolva lehet az atombiztosan védett bácsival beszélni. Sajnos azonban csalódnunk kell: az orosz rubelt firtató kérdésemre kurta "nincs" a válasz, és hasonló eredményt érünk el a jüannal is. Így hát kénytelenek vagyunk továbbállni. Végül a Westend alagsorában, a meki mellett sikerül találni olyan váltót, amely foglalkozik ezzel az egzotikus, kicsit játékpénznekl tűnő valutával. Boldogság.
Este csapatépítő tréning a Corvin-tetőn, hiszen Moszkváig öten megyünk. Kedves útitársunk, Gerti órára, percre lebontott tervet tesz le elénk Moszkvára vonatkozólag. Én Lenint szeretném mindenképpen látni, még mielőtt eltemetnék. Maximum adunk 10 dollárt az őröknek és hátul kihozzák pár percre. De szóba kerül még az állítólag nagyon drága KGB-múzeum (meg hogy vlagyivosztoki félkegyelműeknek adjuk ki magunkat, hogy ingyen bemehessünk), a Tverszkaja, a Vörös tér és az Arbat is. Ezt is lesz idő megbeszélni vasárnap este és kedd délelőtt között. Vodkázás, kalandrafel, jó hangulat.
Ja, és visszatérő problémánk, az irkutszki szállás ügye végre megoldódott! Sikerült egy IF Hostel nevű helyen, gyakorlatilag egy magánlakásban szállást foglalni az érkezésünk előtti estére. Ezután rögtön levél ment Dmitrijnek, a tulajnak (egyébként a google translate az "Уважаемый Дмитрий!" megszólítást "Mr. President!"-ként fordítja angolra), hogy mi a szitu a megérkezésünkkel. Dmitrij először is megnyugtatott minket, hogy biztosan odatalálunk, hiszen "ki vannak világítva az utcák" - köszönjük - de ha gondoljuk, hajnali fél 3-kor hajlandó kijönni elénk a pályaudvarra is. Ezt köszönettel elfogadjuk, s bár nem jelez vissza, reméljük, ő is nyugtázta a dolgot. Innen csak délben kell kicsekkolni, így lesz idő alvásra, zuhanyzásra, s utána még a Bajkál-tó megtekintésére is. Ha minden a tervek szerint megy, persze.
Nos, ez volt az utolsó bejegyzés indulás előtt. Táska bepakolva, elme kisminkelve (mind made up), holnap indulunk!
